Ismerős számodra az a helyzet, amikor egy részed nagyon akar valamit, és közben egy másik részed ugyanennyire ellenáll?
Az egyik közeledne.
A másik visszahúzódik.
Az egyik bízik.
A másik fél.
És ilyenkor könnyű azt érezni: „valami nincs rendben velem”.
Pedig lehet, hogy épp ellenkezőleg.
A belső világunk nem egységes
Az, hogy többféle érzés, késztetés, hang jelenik meg bennünk egyszerre, nem hiba. Hanem annak a jele, hogy a belső világunk nem egyetlen, homogén. A személyiségünk különböző énrészekből áll, amelyek eltérő tapasztalatokat, szükségleteket és megküzdési módokat hordoznak. Ezek az énrészek teljesen természetes részei egy egészséges pszichének, melyek elsősorban a korai kapcsolati tapasztalatok és trauma hatására jönnek létre.
Különböző részeink, különböző működéseink
Van bennünk egy rész, amelyik nyitott, élni akar és kapcsolódni vágyik.
És egy másik, amelyik inkább visszahúzódik, figyel, védekezik.
És olyan is, amelyik dühös, vagy épp elutasító.
Ezek a részek gyakran akkor válnak hangsúlyossá, amikor valami a jelenben emlékeztet egy korábbi tapasztalatra. Ilyenkor nem kizárólag a jelen helyzetre reagálunk, hanem egy régi élmény aktiválódik bennünk.
Amikor nem érted, mi történik benned
Ez sokszor zavaró lehet.
Nem mindig értjük, mi történik.
Miért reagálok ilyen erősen?
Miért zárkózom be?
Miért érzem magam hirtelen kicsinek, bizonytalannak vagy épp túlterheltnek?
Egy másik nézőpont: „egy részem most így van”
Az énrészek szemlélete segít ezt másképp látni.
Nem úgy, hogy „ilyen vagyok”, hanem úgy, hogy „egy részem most így van”.
Ez apró különbségnek tűnik – de mélyen átalakítja a kapcsolatot önmagunkkal.
A belső figyelem megjelenése
Ha nem azonosulunk teljesen azzal, ami bennünk történik, megjelenhet egy másik minőség is: a figyelem. Egyfajta belső jelenlét, amely képes észlelni ezeket a részeket anélkül, hogy elnyomná őket vagy elárasztódna általuk.
Énállapotok a hétköznapokban
A hétköznapokban természetes, hogy különböző énállapotok aktiválódnak bennünk. Másként vagyunk jelen a munkában, egy párkapcsolatban vagy a barátainkkal. Más hang szólal meg egy konfliktusban, és más egy biztonságos, megtartó térben. Ez a rugalmasság az egészséges működés része. Az énállapotok rugalmasan követik egymást, és – ideális esetben – kapcsolatban is állnak egymással. Ez a kapcsolat gyakran belső párbeszédként jelenik meg. Egy részünk mond valamit, egy másik reagál rá. Észrevesszük a különbségeket, és képesek vagyunk reflektálni rájuk.
Amikor megszakad a kapcsolat a részek között
A nehézség akkor jelenik meg, amikor ezek között a részek között túl nagy lesz a távolság. Amikor megszakad a kapcsolat, és egy rész túlságosan dominánssá válik, miközben a többi háttérbe szorul.
Ilyenkor a váltások hirtelennek, követhetetlennek tűnhetnek, vagy számunkra is tudattalanok, és megjelenhet az élmény, hogy „nem értem magam”.
A belső munka iránya
Az énrészek szemlélete ebben hoz egy fontos fordulatot. Nem azt kérdezi, hogy „mi baj van velem”, hanem azt, hogy melyik részem van most jelen – és mit próbál tenni értem?
Mert minden résznek van funkciója. Még annak is, amelyik visszahúzódik. Még annak is, amelyik túl erősen reagál.
Kapcsolat a részeink között
A belső munka egyik lényege, hogy ezek a részek ne egymás ellen működjenek, hanem kapcsolatba kerüljenek egymással.
Hogy észrevegyük őket.
Hogy különbséget tudjunk tenni köztük.
És hogy kialakuljon egy belső tér, ahol több rész is jelen lehet egyszerre, anélkül, hogy egyik elnyomná a másikat.
Egésznek lenni nem egységességet jelent
Ez nem azt jelenti, hogy „eggyé válunk”, hanem azt, hogy együtt tudunk lenni önmagunk sokféleségével.
És talán innen születik meg egy alapvető tapasztalat: hogy nem kell egyetlen „valamilyennek” lennem. Hogy elfér bennem az ellentmondás – a vágy és a félelem, a nyitás és a visszahúzódás.
És hogy mindezzel együtt – nem szétesve, hanem kapcsolódva – egész vagyok.
Ha szeretnél mélyebben dolgozni az énrészeiddel, keress meg bizalommal.