Ebben a csoportban a kötődés és a parentifikáció témájával dolgozunk: külön-külön is ránézünk ezekre, valamint arra is, hogyan kapcsolódnak össze a belső működésünkben.

KÖTŐDÉS:
Ahogyan gyermekként megéltük a közelséget, a szeretetet és a biztonságot, mélyen beépül a testünkbe, idegrendszerünkbe és kapcsolatainkba. Ezekből a korai tapasztalatokból születnek azok a kötődési minták, amelyek sokszor észrevétlenül formálják, hogyan kapcsolódunk önmagunkhoz és másokhoz felnőttként.

PARENTIFIKÁCIÓ:
A parentifikáció azt a jelenséget jelöli, amikor egy gyermek életkorát és fejlődési lehetőségeit meghaladó szerepeket és felelősségeket vesz magára. Ilyenkor a kötődés alapélménye gyakran nem a biztonság és a megtartottság, hanem a felelősségvállalás és a másokról való gondoskodás lesz. A gyermek azt tanulhatja meg, hogy a kapcsolódás feltétele
a fokozott figyelem, az alkalmazkodás, az önkontroll vagy éppen mások érzelmi megtartása, miközben saját szükségletei és érzései háttérbe szorulhatnak.

A parentifikáció így egy korai kötődési tapasztalat is, amely hosszú távon formálja a kapcsolatainkat és az önmagunkhoz való viszonyunkat.

Talán ismerős számodra is:
● Gyakran bizonytalan vagy önmagadban, és mások megerősítésére vágysz.
● Amikor a tökéletes is kevés.
● Úgy érzed, mindenki fontosabb nálad és saját szükségleteid háttérbe szorulnak.
● Könnyebb adnod, mint kérned.
● Te tartod kézben a dolgokat, de közben fáradt vagy, mert sosem lazíthatsz.
● Gyakran érzed: „csak magamra számíthatok” – miközben úgy hiszed, mindent egyedül kell megoldanod.
● Magadra vállalod mások terheit, miközben a saját határaid elmosódnak.
● És talán benned is ott a belső kérdés: „vajon szerethető és elég jó vagyok-e akkor is, ha nem adok, nem teljesítek, nem tartok meg másokat?”
● Nagyon vágysz valakire, mégis ott bujkál a félelem, hogy nem fog eléggé szeretni, vagy talán elhagy.
● Megriadsz attól, ha valaki túl közel kerül, és inkább eltaszítod magadtól.
● Azt mondod, „jól vagyok egyedül”, de valójában nem mersz kapcsolódni és belül ott maradsz a csendes ürességben.
● Lemondasz magadról a másikért, csak hogy ne veszítsd el őt.
● Régóta nem engedtél igazán közel senkit, és nem is tudod, hogyan kell.
● Vágysz arra, hogy valaki igazán lásson téged.

Ebben a csoportban a testtel, a kötődési mintákkal és a parentifikációval dolgozunk, ahol lehetőséged nyílhat arra, hogy ráláss működéseidre, és azokra a mintákra, amelyek valamikor segítettek túlélni és kapcsolódni.